Ebben a szemeszterben van egy olyan órám, amely előadás, bár az óra szemináriumi keretek között van megtartva. Érdekes órának tartom, de emellett fontosabb az – a bejegyzés szempontjából-, hogy felvet néhány kérdést, amin érdemes elgondolkozni.

Az órán három lengyel diák is részt vesz, és ezért az órák rendszeres részei a lengyel példák is. Követendőnek látom az oktató példáját, aki igyekszik a szövegelemzés során olyan példákat hozni, ami bevonja a hallgatókat az óra témájába. Először furcsának találtam. azonban több óra után már láttam, mennyire hasznos, amellett, hogy érdekesebb is az óra. Nemcsak én tudok meg többet a lengyelekről, a lengyel kultúráról, a lengyel lányokat is hozzásegíti a jobb megértéshez, érdeklődőbbé teszi őket az óra során.

Ennek kapcsán felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon a középiskolai oktatás során a tanárok mennyire vannak tekintettel arra*, hogy az osztályok összetétele vegyes, és vajon felhasználják-e annak érdekében, hogy közelebb vigyék a diákokhoz a tananyagot? Fontos kérdés, mert a pedagógiai folyamat alapvető részévé kellene válnia szerintem, hogy megmutassuk mennyire „életszagú” is az, amit az iskolában tantárgyakra bontva tanulunk és tanítunk, mekkora szerepe van a mindennapjainkban.

Jelentősnek érzem leendő tanárként, hogy a diákokat ezáltal is segíthessük a megértésben, és fontos, hogy szem előtt tartsuk ezt is a tanítás során.

*Természetesen ott, ahol ez természetesen fennáll, például, ahol magyar, cigány, vietnámi, vagy más származású gyerekek tanulnak együtt.